Mint legutóbbi számunkban már röviden beszámoltunk róla,átfogó bukósisak-vizsgálatra került sor az Autóipari Kutató Rt.közremûködésével.A Superbike magazin által szervezett kísérletegyüttesben a fejvédok áramlástani tulajdonságait vizsgálták,és töréstesztre került sor.Ezúttal az utóbbi tapasztalatait veszzük sorra. Ebben a kísérletben a magyarországi kereskedelmi hálózatban forgalmazott legg yakoribb polikarbonát és kompozitanyagú sisakok vettek részt, márkánként egy egy, köztük a Yamaha által forgalmazott Uvex Wing (Ectrolon)és a kompozitanyagból gyártott Uvex Wing RS. Valamennyi sisakot speciális berendezéssel fölemelték három méter magasra, majd fejtetõre ejtve, 25 km/h becsapódási sebesség mellett a mérõfejben lévõ érzékelõk regisztrálták a képzeletbeli motoros fejét érõ lassulást. Az E22 szabvány szerint csak olyan sisak kerülhet forgalomba, ahol egy ilyen becsapódás közben a sisakban lévõ próbafej lassulása nem lépi túl a 250 g-t. Az élmezõnyben ugyanúgy vannak polikarbonát sisakok,mint ahogy a tabella végén kompozitok. Tehát a szabványos becsapódási energiával történo vizsgálat során nem igazolódott be az az elozetes várakozás, miszerint a kompozit sisakok biztonságosabbak lennének,mint a polikarbonát héjúak.Természetesen,ha nagyobb becsapódási energiát alkalmaztak volna,elképzelhetõ,hogy más sorrend alakul ki. A próbán átesett sisakok képein határozott különbség látszik a kétfajta héjszerkezet mûködése között. A polikarbonát sisakokon,azonkívül,hogy a szellözõ,légterelõ sallangok letörtek,semmilyen lényeges külsõ károsodás, törés nem vehetõ észre. A kompozit sisakok nagy részénél viszont határozott, maradó alakváltozás (törést) keletkezett. Ennek oka: a polikarbonát héjak úgy nyelnek el energiát, hogy maga az egész héjszerkezet rugalmasan de formálódik, míg a kompozit sisakok mûködése leginkább a biztonsági övére hasonlít. A héjat alkotó szálak a becsapódás hatására megnyúlnak, elszakadnak,míg a közöttük lévõ mûgyanta eltörik,s kipereg a szálak közül.A kompozit sisak laminált rétegeinek törése során emészti fel a becsapódási energiát, illetve növeli a felületet, amelyen keresztül az ütés egy része átadódhat a koponyára.